az utolsó hónap

2007.11.09. 08:36 - durcka





































Már alig dolgozom.  Egyre több időt vagyok kénytelen itthon, pihenéssel tölteni.  / ez nekem nem megy. nagyon nem.  /
Nem szeretek itthon egyedül lenni,  a fotózás már nem köt le igazán,  a lakás körüli teendőket egyelőre hamar ellátom- már amit férjemuram számomra is engedélyezett -  a nap további része azzal telik, hogy barangolok a neten, és  várom Tamást, hogy hazajöjjön.
A barátokkal is egyre ritkábban csetelek, valahogy sikerült bezárnom a burkot.  / én sem értem, de nem esik rosszul. /
Amikor Füli ébren van, az nagyon jó,  olyankor mesélek neki a kinti világról,  pocakmasszírozok, élvezem a mocorgását.
Az esték egyre nehezebbek, leggyakrabban mozdulni sem tudok, a kényelmes alvópóz felvétele  pedig minimum 5 perces ficánkolással járna, és ha sikerül véghezvinni a lehetetlent, abban a pillanatban fel kell kelnem fürdőszobázni, vagy éppen a két percen belüli szomjanhalás világrekordját döntögetem.

a gravitáció

2007.10.30. 08:28 - durcka


A gravitáció esküdt ellenség lett. Vannak reggelek, amik úgy indulnak, hogy minden lefelé eshető tárgy átadja magát a tehetetlen zuhanásnak, a kiömölhető dolgok pedig kiömlenek...  Persze csak akkor, ha egyedül vagyok.  Egy darabig elkerülgettem őket, de miután térdig jártam az elpotyogtatott zoknikban / mosómasázni indultam /  és kilötyögtetett kávéban  / a konyhában is megkíséreltem rendet rakni / meguntam , és négykézláb telt a reggel nagy része. Rendszeresítettem a gyűjtögető életmódhoz megfelelő kisvödröt, így minden antigravitációt megtagadó elhullásra képes galád tárgyat  szelektáció nélkül  beledobálhatok.
Tamás a lelkemre kötötte, hogy hagyjak mindent ott, ahová esett, de képtelen vagyok rá, egyelőre még nem adom fel a küzdelmet, hogy sikerül nekem egyedül is  rendet rakni.
Már az is megviselt, hogy ma reggel nyomatékosan megkért, ne kísérletezzek  egyedül fürdeni , hátha a nap további részét a fürdőkádban töltöm -sikertelen kiszállás végett. Pedig milyen büszke voltam, hogy eddig minden alkalommal sikerült kivakarnom magam a kádunkból!!  :)  / nem egy jakuzzi, na /
Fülimanóval / aki ebben a pillanatban is folyamatos helyváltoztatási kísérleteken dolgozik szűkös kis lakhelyén /   rituális szertartásunkká vált a fürdőszobázás közbeni zenehallgatás , hosszas pancsikolással, és locspocsos dünyikézéssel.  Mindenféle zenéket hallgattunk ilyenkor , és Füli nagyon szereti ezeket  hosszúra nyúlt pancsolásokat.
Az éjszaka megint nemalvósan telt. Csöppöm kicsit meg is ilyesztett, kisebb korában ugyanis ha a pocakomra tettem a kezem, mindig odasímult, odabújt, finoman , de jól érezhetően mocorgott egy keveset.  Most ha itt- ott jéghegyszerű kitüremkedéseket lelek a pocakomon -térdecske és lábacska -  a simizési szándékomat azonnali eliszkolással jutalmazza.

a hintaló története

2007.10.26. 11:21 - durcka



































Az egész gyerkőc projekt úgy kezdődött, hogy kirándulni indultunk valahová a Mátrába, de mivel térkép nem volt nálunk, és vitt a lendület, sikerült alaposan eltévednünk egy helyre, aminek már a nevére sem emlékszem. A kerekerdő kellős közepén éppen kirakodóvásár volt, színes kavalkád , olyan selyemcukros,  kakasnyalókás  életérzés. Ott láttuk meg azt a hintalovat.   Egymásra néztünk Tamással , és azt mondtuk, egy ilyen ló kell a gyereknek. Annak a gyereknek, aki addig még tervben sem volt,  akinek a vágya ott fogant meg az agyunkban és a szívünkben.  Persze készpénz nem volt nálunk,  a kerekerdőt pedig igen ritkán szerelik fel ATM -ekkel, úgyhogy az a hintaló már mindörökre álom marad.  Ez után következett öt év elkeseredett próbálkozása , hogy nekünk babánk legyen.
És lett!  Már nagyon csekélyke volt a remény, hogy sikerül, de idén április 12- én végre két csíkot mutatott a terhességi teszt! 
Füli hintalova  / a fenti képen /  elég  sokáig váratott magára. Az orvosom 2,1 AFP eredménnyel  elküldött a Schöpf Mérei kórházba  genetikai ultrahangra.  Elég sokára kaptam időpontot, legalábbis nekem éveknek tűnt.  Augusztus  18- tól  31- ig végig izgultam minden nappalt és éjszakát, rettegtem attól, hogy Fülinek valami baja lehet.  Tamás eljött velem, megbeszéltük, ha minden rendben lesz, a vizsgálat után addig megyünk, amíg nem kapunk Fülesnek egy tisztességes hintalovat. Olyat, mint akkor az erdőben azóta sem láttunk. Sosem felejtem el azt a megkönnyebbülést!!!  Az orvos azt mondta, szépen fejlődő, egészséges baba van a képen, úgyhogy  nekivágtunk a játékboltoknak, és végül sikerült beszereznünk egy igazi, indián hátast, olyan puhát, masszívat, és foltosat. Hasonlót, mint amilyet akkor, ott az erdőben megálmodtunk Neki.






· 1 trackback

reggel és a rugdosási szokások

2007.10.26. 09:41 - durcka

Ma sikerült apróbb megszakításokkal végigaludnunk az éjszakát. Reggel ismét Füli pocakbéli reggeli tornájára ébredtem , szegény csöppöm, már nagyon szűkös lehet neki odabenn.
Szeretném tudni, mikor mocorognak a babák. Amikor minden rendben, és jól érzik magukat, vagy akkor , amikor a tudomásomra akarja hozni, hogy valamire szüksége van, amit ha egy mód van rá, haladéktalanul adjak meg neki, - vagy éppen ellenkezőleg, valamit ne csináljak.
Apaisten ezekből a kiadós reggeli rúgdalózásokból mindig kimarad. Ha odateszi a kezét a pocakomra, rendszeresen abbamarad a tevékenység,  valahogy úgy érzem,  csendes áhítattal élvezi a Prücsök az apasimit.  Ugyanígy reagál az esti apafonálásokra is, kezdetben még jól fültövön rúgdalta Tamást, de mostanában teljes mozdulatlanság kíséri a napi élménybeszámolót, érdeklődést hogyléte felől.

Ma megint nem kell bemennem dolgozni,  gyanítom, átadom magam a takarítás,  mosó - és vasalómasázás örömeinek. Elég lomhán mozgok, úgyhogy minden egyre lassabban megy.

első bejelentkezés - készülődünk

2007.10.25. 06:24 - durcka

2007-09-21
































Készülődünk! Már a 33. hétben vagyunk, lassacskán összeáll a lakás, a kórházi csomag, a kelengye lista .
Persze már megint hajnalok hajnalán ébredtünk. Az éjszakai alvás mostanában kétórás ciklusokra korlátozódik.  Úgy látszik a szervezetem így próbál edzőtáborozni az előttünk álló éjszakai mulatságokra.
Már nagyon várjuk a kis Csöppöt, öt éve próbálkoztunk, mire Füli úgy döntött,   elég  érettek lettünk a feladatra, hogy felneveljük őt. Mire úgy döntött, elérkezettnek látja az időt, hogy megérkezzen hozzánk.  A Babák tudják, mikor kell belecsöppenniük a családba .
És mi határtalanul boldogok vagyunk!!!  :)

Időközben sikerült átköltöznünk egy nagyobb lakásba, kialakítani a babaszobát, felújatgatni a lakást , nagy kapkodva összeházasodnunk.  Valahogy nem igazán érdekelnek már azok a dolgok, amikért annak előtte rajongásig odáig voltam.  Mielőtt Füli megfogant volna nagy elánnal fotóztunk apájával együtt, most már lassan arra sem emlékszünk, merre van a gépen a kereső. Minden szabad percünket a várakozás és a készülődés teszi ki.




süti beállítások módosítása