Az egész gyerkőc projekt úgy kezdődött, hogy kirándulni indultunk valahová a Mátrába, de mivel térkép nem volt nálunk, és vitt a lendület, sikerült alaposan eltévednünk egy helyre, aminek már a nevére sem emlékszem. A kerekerdő kellős közepén éppen kirakodóvásár volt, színes kavalkád , olyan selyemcukros,  kakasnyalókás  életérzés. Ott láttuk meg azt a hintalovat.   Egymásra néztünk Tamással , és azt mondtuk, egy ilyen ló kell a gyereknek. Annak a gyereknek, aki addig még tervben sem volt,  akinek a vágya ott fogant meg az agyunkban és a szívünkben.  Persze készpénz nem volt nálunk,  a kerekerdőt pedig igen ritkán szerelik fel ATM -ekkel, úgyhogy az a hintaló már mindörökre álom marad.  Ez után következett öt év elkeseredett próbálkozása , hogy nekünk babánk legyen.
És lett!  Már nagyon csekélyke volt a remény, hogy sikerül, de idén április 12- én végre két csíkot mutatott a terhességi teszt! 
Füli hintalova  / a fenti képen /  elég  sokáig váratott magára. Az orvosom 2,1 AFP eredménnyel  elküldött a Schöpf Mérei kórházba  genetikai ultrahangra.  Elég sokára kaptam időpontot, legalábbis nekem éveknek tűnt.  Augusztus  18- tól  31- ig végig izgultam minden nappalt és éjszakát, rettegtem attól, hogy Fülinek valami baja lehet.  Tamás eljött velem, megbeszéltük, ha minden rendben lesz, a vizsgálat után addig megyünk, amíg nem kapunk Fülesnek egy tisztességes hintalovat. Olyat, mint akkor az erdőben azóta sem láttunk. Sosem felejtem el azt a megkönnyebbülést!!!  Az orvos azt mondta, szépen fejlődő, egészséges baba van a képen, úgyhogy  nekivágtunk a játékboltoknak, és végül sikerült beszereznünk egy igazi, indián hátast, olyan puhát, masszívat, és foltosat. Hasonlót, mint amilyet akkor, ott az erdőben megálmodtunk Neki.