Fülimanó babablog

A gravitáció esküdt ellenség lett. Vannak reggelek, amik úgy indulnak, hogy minden lefelé eshető tárgy átadja magát a tehetetlen zuhanásnak, a kiömölhető dolgok pedig kiömlenek...  Persze csak akkor, ha egyedül vagyok.  Egy darabig elkerülgettem őket, de miután térdig jártam az elpotyogtatott zoknikban / mosómasázni indultam /  és kilötyögtetett kávéban  / a konyhában is megkíséreltem rendet rakni / meguntam , és négykézláb telt a reggel nagy része. Rendszeresítettem a gyűjtögető életmódhoz megfelelő kisvödröt, így minden antigravitációt megtagadó elhullásra képes galád tárgyat  szelektáció nélkül  beledobálhatok.
Tamás a lelkemre kötötte, hogy hagyjak mindent ott, ahová esett, de képtelen vagyok rá, egyelőre még nem adom fel a küzdelmet, hogy sikerül nekem egyedül is  rendet rakni.
Már az is megviselt, hogy ma reggel nyomatékosan megkért, ne kísérletezzek  egyedül fürdeni , hátha a nap további részét a fürdőkádban töltöm -sikertelen kiszállás végett. Pedig milyen büszke voltam, hogy eddig minden alkalommal sikerült kivakarnom magam a kádunkból!!  :)  / nem egy jakuzzi, na /
Fülimanóval / aki ebben a pillanatban is folyamatos helyváltoztatási kísérleteken dolgozik szűkös kis lakhelyén /   rituális szertartásunkká vált a fürdőszobázás közbeni zenehallgatás , hosszas pancsikolással, és locspocsos dünyikézéssel.  Mindenféle zenéket hallgattunk ilyenkor , és Füli nagyon szereti ezeket  hosszúra nyúlt pancsolásokat.
Az éjszaka megint nemalvósan telt. Csöppöm kicsit meg is ilyesztett, kisebb korában ugyanis ha a pocakomra tettem a kezem, mindig odasímult, odabújt, finoman , de jól érezhetően mocorgott egy keveset.  Most ha itt- ott jéghegyszerű kitüremkedéseket lelek a pocakomon -térdecske és lábacska -  a simizési szándékomat azonnali eliszkolással jutalmazza.